2010. szeptember 12., vasárnap

kevésposzt. :/

Mindig találok okot a szomorkodásra, közben pedig nagyon vágyom a boldogságra.Várok egy ember jelenlétére. Egyetlen emberére.Vele örökre. Senki sem kéne. Elég lenne nekem csak ő. Csak egy életre.

(állítólag ez nagyon illik rám, szóval bedobtam ide :D)

Mára csak a bánat tartott ki mellettem. Én szeretem a bánatot. Szeretek szenvedni. Szeretem érezni, hogy valamit érzek..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése