igen, újra blogolok :D

-Gondoltál már arra, hogy lehet csak álmodjuk az életet...?
-Kizárt, hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember...

Mindig a szívemben fogsz élni..mindig ott bent, jó mélyen; hogy senki ne lophasson el tőlem...

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik.

Magamon éreztem a parfümjét.., hiánya egyre jobban kivetítődött a külvilág felé. Sötét, esős idő volt, s ahogy az illat egyre mélyebbre hatolt bennem, úgy nőtt a vágy, hogy újra lássam őt. Szeretem ezt a kelekótya embert, aki néha azt sem tudja, hogy hol van, sapkában és könyvvel a kezében rója az utcákat. Akit nem érdekel más véleménye és előszeretettel túr a hajába, valahányszor látom. Rágja a körmét, cigizik és a jó piákat sem veti meg, de ez mind elnézhető, ahogy az én mélységesen nagy szerelmem.

" ...és utána mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat. És akinek a legtöbb jött össze, az nyert...Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem az unalmas dolgokra emlékszem a legszívesebben."

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.


...Mert nincs rettenetesebb, mint mikor belenézek a szemébe és látom azt a végtelen ürességet.


Könnyes volt a szemem, de mosolyogtam, mert tudtam, hogy te boldog vagy.

Minden véget ér. Hogy jól vagy rosszul végződik: mindegy.

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt.

Most, hogy több időm volt gondolkodni, túl sokat is töprengtem. Olyan voltam, akár a kutya, amely a sebeit nyalogatja, hogy megtisztítsa, de csak még nagyobb bajt csinál.

Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.

Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.

http://sheisunbreakable.tumblr.com/

édeseeeem *-*

imádom a hörcsögöket x$$

egyre kevesebb látogató : /

Te nem engeded őket közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni.

Ez a nő össze tudná törni a szívem. Ezért a nőért szívesen elégnék. Ezt a nőt el tudnám veszteni, utána keményen inni, mély értelmű verseket írni, és a csatornában halni meg tüdőgyulladásban. Ezért a nőért.

He is more than a man, and this is more than a love. 

én végigjártam az összes utat,amit te feladtál..

És tudod... Sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál.

Te lehetsz elég bátor vagy elég erős ahhoz, hogy nélkülem élj, ha az a legjobb, de én sose tudnék ennyire önfeláldozó lenni. Veled kell lennem. Ez az egyetlen módja annak, hogy éljek.

...néztem a jelenetet, és tudtam, hogy igazából most mondanak búcsút nekem. Ugyanolyan elveszett kislány lettem, mint a többi. Most majd hazamennek, és biztos helyre félretesznek, mint egy levelet a múltból, amit soha többé nem nyitnak fel, soha többé nem olvasnak újra. És én sem tehetek mást, mint hogy elbúcsúzom tőlük, minden jót kívánok nekik, áldásom rájuk minden jó gondolatukért. Egy kézszorítás az utcán, egy elejtett tárgy amit az ember felvesz, visszavisz és átad, vagy egy barátságos integetés egy távoli ablakból, egy biccentés, egy mosoly, egy pillanat...

esztitől :] :

'Amikor még minden a sínen van... boldog vagy, életörömmel teli. De mikor megtudod,hogy az a fiú akit évek szeretsz, mást szeret, a vonat irányítása kicsúszik kezeid közül. Csalódsz ; bánkódsz ; sírsz-rísz, és azon gondolkozol miért pont Veled történik ez ? De egy csoda folytán valaki újra fényt visz az életedbe és ismét Te irányítod a vonatot. Igen, ilyen az élet, hepehupás utakon utazunk.. '

Csak néztük egymást, keveset beszéltünk, de tudtuk mindketten : tökéletes a szerelmünk. :]

én is beteg vagyok... de ő nincs itt. :(

Beteg vagyok. Ő mégis átjön, hogy itt aludjon és velem legyen. Éjszaka a mellkasán fekszek. Hallom a szívverését. Megnyugtat. Már lassan alszok. Hirtelen elkezdek nagyon csúnyán köhögni. Ő felébred. Hoz nekem vizet. Miután abbahagyom a köhögést, megköszönöm neki, de ő nem mondd semmit. Visszafekszünk. Elalszunk. Reggel ő kelt fel. Rámosolygok, és megköszönöm a tegnapit. Ő még mindig nem mondd semmit. Reggelizünk, aztán felöltözik és haza indul. Elköszönésnél megköszönöm neki, az éjszakait. Ő mélyen a szemembe néz, s csak ennyit mondd: SZERETLEK!, majd megcsókol és elmegy.

telefonban: egyik fél felől hallatszik: -halló? -szól bele. de semmi válasz. egy sóhaj. majd hallatszik hogy a másik fél leteszi... másik fél felől: -halló?-szól bele Ő azon a bársonyos hangján. de én nem merek válaszolni... félek ha megteszem. ő nem úgy szól hozzám ahogy szeretném... hiába kérdezném mi történt. miért vert át... Ő nem azt a választ adná, ami szeretnék... nem.... lerakom a telefont. egy könnycsepp gördül le az arcomon... ezt már nem lehet helyrehozni...

Volt már veled úgy hogy legszívesebben elmentél volna hozzá és bevallottad volna neki hogy téged nem érdekel hogy mi volt 3 hónappal ezelőtt amikor szétmentetek, az már a múlté,elmondanád neki hogy volt amikor már azt hitted túl vagy rajta de egyszer, csak egyetlenegyszer úgy nézett rád, mint azelőtt és minden amit ellene felépítettél, hogy elbírd viselni hogy melletted él és mégsem lehet a tiéd,egyszerűen leomlott, csak mert rád nézett azokkal a mocsok kék szemeivel. És hogy rájöttél hogy cseppet sem vagy túl rajta, sőt mindennél jobban kell neked, kell neked mindazok ellenére amik történtek és amik nem történtek meg. Egyszerűen nem akarsz nélküle lenni? Ha már éreztél ilyet vagy ehhez hasonlót...akkor tudod milyen az, amikor valakit feltétel nélkül, minden hibájával együtt szeretsz!

♥

Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet, benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed.

"Nem az igazit keressük? Annyira megdöbbentő ezt egy lány szájából hallani. Én igenis az igazit keresem. Bármennyire is fejbe kólintott a szabadság, nem fogok olyan sráccal ismerkedni, akin nem érzem azt, hogy közel tudnám engedni magamhoz."

 

Nem tudom,meddig élek,de ameddig még élek,meg kell tanulnom,milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet.

Ismertem az emberek túlzó kifejezését a szomorúságra - megszakad a szíve. De mindig azt hittem, hogy ez csak egy allegória, hogy a hagyomány értelmében így neveznek valamit, aminek igazából nincs lélektani kapcsolata a valósággal, mint a "vaj van a füle mögött" esetében is. Úgyhogy nem ért váratlanul a mellkasi fájdalom. A hányinger sem, az összeszoruló torok sem, és a szememet égető könnyek sem. De mi ez a feszítő érzés közvetlenül a bordáim alatt?

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek.

Aki összeomlik, rendszerint nem érzi, mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna.

Ha egyvalamit megtanult ebből az egészből, az az volt, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit, amiről azt hitte, hogy örökké az övé lesz.

Minden véget ér. Hogy jól vagy rosszul végződik: mindegy.

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.