- Azt akarom, hogy újra írj. Hogy újra olyan légy, mint régen. Nevetni akarlak látni. Azt akarom, hogy olyan
dolgokon mosolyogj, mint a többi átlagos lány. Olyan boldognak és kitartónak akarlak látni, mint amikor megkaptad az első biciklid és azonnal elestél vele, de ez sem törte meg lelkesedésed, és két másodperc
múlva ismét rajta ültél. És az álmod.. Ott volt az álmod, hogy egyszer boldoggá tedd az embereket a történeteiddel. Nem ez volt az amit annyira akartál?
- Hidd el én megpróbáltam. De van, hogy fel kell adnunk, és elengedni az álmainkat. Olykor ez az
egyetlen választásunk.. Talán mindenkinek így a jobb.. Már nem fáj.. Esküszöm.
- Nem akarom ezt hallani. Nem adhatod föl azt, ami a legfontosabb az életedben..
- Miért?
- Fájna ha most egyedül lennél?!
- Igen!
- Nos, ha akkor feladtalak volna, azt hiszem nekem is..